Kutya, sport, szerelem; Agility

Nagy öröm számunkra, hogy egy interjú keretében kicsit jobban megismerhetjük Fűzi Júliát a MEOESZ Agility Sportbizottság tagját, aki aktív sportolóként mesél nekünk az agility-ről, az életéről és arról, hogyan lesz egy kutyás sportból életforma.

Mindig kutyás voltál?

Az attól függ honnan számoljuk a kutyás létet. Gyerekkoromban a lovakért voltam megbolondulva, de belvárosi kislányként nem sok esélyem volt a lovazásra. Aztán egy vidéki nyaraláson találkoztunk az első kutyánkkal, akit befogadtunk az otthonunkba. Azt hiszem onnantól eldőlt a sorsom. Snufi egy husky-németjuhász keverék kan volt. Fogalma sem volt a városi létről és hogy hogyan kell nomrálisan viselkedni ebben a környezetben. Szóval voltak vele problémák, de azt hiszem, nagyon sokat tanultam tőle akkor, 10 évesen.

Sportoltál is mindig a kutyáddal?

Snufi problémás eb volt, eléggé antiszociális, szóval vele nem jártam még kutyaiskolába, vele nem sportoltam. Viszont elolvastam az akkor elérhető összes kutyakiképzésről szóló könyvet és az ott olvasottak és a saját ötleteim alapján foglalkoztam vele.  Snufit követte még két befogadott kutya, velük már megfordultam a Top Mancson, aztán a Strázsában kötöttem ki. Akkor ott Kivágó Arnoldék tartottak kiképzést, általuk egyenes út vezetett a belgák felé. 14 éves voltam amikor megkaptam az első tervuerenemet akit már kifejezetten agility sportra szántam.

Hogyan kerültél kapcsolatba az agilityvel?

A humán sportok mindig közel álltak hozzám. Bár magamtól sportolni csak az egyetemi éveim alatt kezdtem rendszeresen, mindig nagyon szerettem a testnevelésórákat, bármi jöhetett, én azt nagyon élveztem és sok sikerélményt nyújtott. Az agilityben is az tetszett meg, hogy nemcsak a kutyák imádják csinálni de a gazdinak is komolyan oda kell tennie magát ha eredményes szeretne lenni a pályán. Aztán a kutyákkal való foglalkozás és a sport, illetve mozgás iránti szeretetem egyszer csak összetalálkozott egy budapesti CACIB kiállításon, ahol végignéztem egy agility bemutatót az akkori “nagyokkal”. A mai napig libabőrös leszek ha visszagondolok erre, nagyon nagy élmény volt. A Népstadionban a Körcsarnokban voltak a kutyás bemutatók, dugig volt a csarnok nézőkkel, óriási volt a hangulat. Ilyet azóta is csak a nagy világversenyek döntőjében tapasztaltam. Szóval teljesen magával ragadott az az energia és impulzus, ami ott megérintett. Az agility szerelem volt első látásra, ami azóta is tart.

Mióta űzöd ezt a sportágat?

Lassan 20 éve. Volt jó pár év kihagyás, amikor más irányba haladt az életem, és nem volt lehetőségem agilityzni, de szerencsére ezt az időszakot rég magam mögött hagytam.

Honnan származik ez a sport és mióta örvend itthon ilyen nagy népszerűségnek?

Az agility Angliából származik. Az angoloknak van egy nagy presztizzsel bíró lovas versenye ,az Olympia amit évtizedek óta a mai napig minden évben megrendeznek. A lovas versenyszámok szüneteiben, a program színesítésére szánták a kutyás ügyességi versenyt, ami nagyon népszerűvé vált a szigetországban és villámgyorsan terjedt el a világban. Vannak olyan országok ahol már több tízezer versenyzőt tartanak nyilván, a sport népszerűségét az jelzi talán legjobban, hogy az FCI Világbajnokságra minden évben egyre több ország delegál csapatot, idén rekordszámú, 43 országból érkeztek versenyzők.

Itthon  már több, mint 20 éves múltra tekint vissza az agility. Egy maroknyi kis csapat honosította meg azt amit napjainkban már sok százan űznek. A hivatalosan kiadott teljesítménykönyvek száma lassan ezerhez közelít.

Milyen szintű megmérettetések vannak ebben a sportágban?

Itthon az Országos Bajnokság, és a EO – és VB Válogatók a legnagyobb megmérettetések. Ehhez csatlakozik 2018-ban a Hungarian Open, ami egy kétnapos nemzetközi verseny lesz Székesfehérváron, így hazai pályán versenyzhetünk erős nemzetközi mezőnyben.

Nemzetközi szinten a European Open és az FCI Világbajnokság mondható a legnagyobbnak, de számos nagyon színvonalas kupaversenyt rendeznek Európa-szerte, amelyen indulni szoktunk.

Áltában milyen fajta kutyákkal űzik ezt a sportot, van egyáltalán jelentősége?

Alapvetően minden fajta kutyával lehet agilityzni, bármilyen kutyának nagy örömöt nyújhat a gazdival végzett közös munka és mozgás. A nagyon nagyméretű, vagy súlyos testfelépítésű kutyák azok, akik a fizikai határaik miatt nem igazán tudnak az agilityben magas szintre jutni. Versenyezni is bármilyen kutyával lehet, de a gyakorlatban az látszik hogy a legeredményesebb versenyző mezőny leszűkül azon néhány fajtára, amelyek az évek során a legtehetségesebbnek bizonyultak ebben a sportban. 

Milyen eredményeket értél el eddig?

Jelenleg két versenykutyám van, mindkettő Border Collie. Jettel 5 éve versenyzem. 4 European Open-en és 3 Világbajnokságon vettünk részt  válogatott versenyzőként. Tavaly, a spanyolországi VB-n a csapattal nyertünk egy ezüstérmet, idén a cseheknél rendezett VB-n egyéni 12. helyen zártunk, majd novemberben megnyertük az Országos Bajnokságot. Tigi még fiatal, októberben volt 2 éves, de nagyon tehetséges kutya. Vele egy svájci versenyen nyertünk nyáron open futamot (majdnem 200 páros között), illetve idén már bejutottunk OB döntőbe, ami nagy dolog egy ilyen fiatal kutyától.

Van valamilyen távlati célod kitűzve?

Ha célra, mint eredményekre gondolsz, akkor nincs. Az agility egy nagyon dinamikusan fejlődő kutyás sport, én pedig igyekszem képben lenni az akutalitásokkal kapcsolatban. Ezért rengeteg anyagot nézek és olvasok online, és sok külföldi szemináriumra járok. Azt vallom hogy mindenkitől lehet valamit tanulni de talán a cseh – és a német agilityt érzem magamhoz a legközelebb állónak. Nagyon szeretem és elismerem őket, szoktam mondani, hogy szeretnék úgy tudni kutyát képezni mint a csehek, és úgy handlingelni (felvezetni a kutyát a pályán) mint a németek. Ha ez megtörténik, nagy baj már nem érhet. Természetesen fontosak az eredmények is, hiszen a nap végén ezek minősítik az elvégzett munkát. Álszentség lenne azt állítanom hogy ezek nem fontosak számomra de amire koncentrálok az nem az eredmény, hanem a saját –és kutyáim fejlődése, a nap – mint nap elvégzett minőségi munka.

Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy a kutyáim és én is csúcsformában fussunk a fontos versenyeken. Az elmúlt évek tapasztalata alapján eléggé letisztult fogalmam van arról, hogy mivel és hogyan érem ezt el. Ha a felkészülés a tervek szerint sikerül, a jó teljesítmény is jön, vele pedig jönnek a jó eredmények is. Ezért a mindennapi tervszerű felkészülésre koncentrálok, arra hogy ez jól sikerüljön, a versenyeken pedig az a cél, hogy fegyelmezetten végigcsináljam azokat a rutinokat amelyek hozzásegítenek a tőlem és a kutyáktól telhető legjobb teljesítmény leadásához. Az, hogy mindez milyen eredményt hoz, már nem csak rajtam múlik, ezért ezen nem is aggódom túlzottan.

Mióta vagy tagja a Sportbizottságnak, illetve hogyan jött az életedbe ez az egész?

2017. év elején kért fel Tráj Tamás a MEOESZ ASB elnöke, hogy vegyek részt a bizottság munkájában. Nem hivatalosan már tavaly is sok támogatást nyújtottam az ASB-nek, ami így az idei évtől már nem lehetőség hanem feladat és felelősség. Mindig a vágyaim között volt, hogy hozzájáruljak az agility fejlesztéséhez, népszerűsítéséhez. Volt pár év 2010 körül, amikor nem sportkutyáztam aktívan, akkor pl a TF-re jártam sportmenedzsmentet tanulni. Akkor fogalmam sem volt, pontosan mire lesz jó az egész, fogom-e tudni hasznosítani a tanultakat, és ha igen, akkor milyen kontextusban. Most külön öröm, hogy a tanulmányaimat is és az eddigi civil életben szerzett szakmai tapasztalataimat is az agility sport fejlesztésére tudom használni.

Mit csinálsz a magánéletben, mivel foglalkozol?

A szakmai és a magánéletem határai meglehetősen összemosódnak, mert amikor nem a saját kutyáimmal foglalkozom vagy az ASB-s dolgokat csinálom, tulajdonképpen akkor is kutyázom. Vagy agility edzéseket tartok, vagy a saját sportkutyákra specializálódott cégemmel kapcsolatos feladatokat viszem. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, annak ellenére, hogy sokszor érzem komoly kihívásnak azt, hogy a feladataim között megtaláljam az egyensúlyt.  Amit igazán magánéletemnek tekintek, az a családom, igyekszem minél több minőségi időt tölteni a férjemmel és a kislányunkkal. 

Max története

2017 júniusában az a szép napsütéses szombat délután is úgy indult Max számára mint máskor, amikor versenyre készült, azonban azt ahogyan zárult senki nem gondolta volna. 

Max, a fekete-fehér foltos angol versenyagár akkori gazdájával az isaszegi agárpálya felé tartott, ahol újabb megmérettetés elé nézett. Hogy pontosan miért történt az ami történt, nem lehet tudni, de Max a futam közben többször is átugrotta a barriert, mellyel nagyon komoly, csúnya sérüléseket szerzett mind a négy lábán. Határon túlról érkezett gazdáját felkészületlenül érte az eset, így mi - a Royal Essences csapata, akik szintén versenyezni voltunk ott -, segítettünk neki ellátni a kutya sebeit, lefertőtleníteni, bekötözni vérző lábait. Max sokkos állapotba került, tekintete zavart volt, mégis szó nélkül hagyta hogy ellássuk. A férfi ezután eltette őt a kocsijába. Szomorú eset, de sajnos nagy ritkán előfordul sérülés, reméltük a kutya hamar hazaér és egy szakszerű orvosi vizsgálat után nyugodtan pihenhet és lábadozhat. A nagy megdöbbenés azonban csak ekkor következett. Max gazdája egyszer csak elővette az akkor még mindig kába kutyát a kocsiból, odasétált vele egy csoport, a pálya mellett beszélgető férfihoz és angol illetve egyéb nyelvek hiányában félig mutogatva adta tudtára a többinek - akik között ott állt Max régi tulajdonosa is -, hogy ő nem viszi így haza a kutyát, visszaadja eredeti gazdájának. Hogy ez mennyire szomorú és felháborító az már önmagában megérne egy írást, de ami még ennél is szomorúbb volt, hogy az eredeti gazdi sem kért Maxból. Egy darabig elvitatkoztak kézzel-lábbal mutogatva, majd a férfi akivel Max érkezett a mellette álló kezébe nyomta  a pórázt, beült a kocsijába és egy szó nélkül távozott a tett helyszínéről. Ez mindannyiunkat sokkolt, de még mielőtt magunkhoz térhettünk volna, a kutya első tulajdonosa is hasonlóképp tett, közölte hogy nem tudja hova tenni, majd távozott. Soha, a közel 30 év alatt nem tapasztaltunk ehhez foghatót, szóhoz sem jutottunk. Max tehát ott maradt velünk a pályán, mi meg tanácstalanul néztük egymást, kinél van otthon hely egy újabb agárnak, ráadásul egy betegnek. Gyorsan kellett cselekednünk, hogy az akkorra már teljesen kimerült kutyát minél előbb nyugodt körülmények közt tudhassuk, így a kérdés nem volt kérdés, hazavittük magunkhoz. 
Max 4 napig nem tudott lábra állni és egyedül közlekedni, ölbe kellett kivinni a kertbe, hogy napi dolgait elvégezhesse. Idő közben megtudtuk, hogy csupán két éves és feltételezéseink szerint a nem megfelelő felkészítés miatt történhetett a baleset, hisz egy szakértelemmel felkészített versenyagárnak eszébe sem jut átugrani a barriert.

Max étvágya szerencsére nem sérült, minden nap felfalta az elé tett adagot, mely a Husse Pro Aktív tápjából és nyers húsból, valamint kiegészítésként a tetejére szórt Daily Care Active-ból állt. Egy hónap szorgos kezelés - amihez leghatékonyabban Smooth nevű termékünket tudtuk használni - és szigorú pihentetés után újra sétálni tudtunk vele. Ahogy telt az idő Max úgy lett egyre erősebb és vitálisabb, új otthonában szerető kezek között a bizalma is hamar visszatért és bár annak előtte nem ismertük, egy csupa szív jó kedélyű vidám kutya lett belőle. Szeptemberben jó barátunk, a híres ausztrál csontkovács Chris Greyhound Chiro Magyarországon járt és többek közt Maxot is alaposan átnézte, ami sérülése még volt azt a helyére tette és áldását adta, Max újra versenyezhet! 
Hihetetlen boldogság volt ez számunkra, hisz Max élete a futás, öröme határtalan mikor meglátja a pórázt és mehet sétálni vagy edzeni. Fokozatos, lassú, de tudatos munka vette kezdetét, mert rossz agár nincs, csak rossz gazda. És ennek meg is van az eredménye, Max 2 futamból 2-szer lett második, a Kincsem Parkban rendezett versenyeken, melyből az egyik az alább látható neves Ügető Szilveszteri futam volt.

Nagyon büszkék vagyunk Maxra aki jövőre is aktívan folytatja verseny pályafutását, most már a megfelelő szakértő és szerető kezek között!

Max rendszeres kontrollját a Kedvencdoktor állatorvosi rendelő végezte, köszönjük szépen a segítségüket!

Amikor egy álom valóra válik !

Fantasztikus dolog történt egy szűk hete. Egy magyar lány álma valóra vált. Na de nem akármilyen álom és nem akárhogy!
A nem mindennapi álom, melyről biztos sokan hallottatok már, a Fjällräven Polar kutyaszánhajtó túra, melyre a világ minden részéről sok százan jelentkeznek évről évre, de mindössze 20-an vehetnek részt rajta, részben a szavazatok alapján, részben pedig a zsűri döntése alapján. Fischl Ágnes-nek egyik sem sikerült, azonban mégis részt vesz egy Polár túrán, csak kicsit másképp...
Drahos István és Trail Athletes csapata - akiket többek közt a Royal Essences is támogat a 2017-2018-as szezon versenyeire való felkészülésben - valóra váltotta Ági álmát, egy teljesen egyedülálló, különleges túrán való részvételleli lehetőséggel.
A hihetetlen történet részleteit az alábbi cikkben olvashatjátok, aki pedig követni szeretné Ági kalandját, az a MyTrails - Challenges of a lifetimeoldalon teheti.

Mert álmodni igenis és merni kell...! :)
Itt olvasható Fischl Ágnes története:
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/valora-valt-a-magyar-lany-alma-kutyaszanon-juthat-el-az-eszaki-sarkra/

North Breeze

“Lejobb barátunk, aki télvíz idején hóban-fagyban dacolva az időjárási viszontagságokkal is hűségesen kísér el minket minden kalandra, különleges törődést érdemel.”
Ezzel a gondolattal harangoztuk be egy bő hete ÚJ TERMÉKÜNK jövetelét, melyről most végre lehúzzuk a leplet.

Nagy öröm számunkra, hogy North Breeze névre hallgató, a maga nemében teljesen egyedülálló táplálékkiegészítő készítményünket Magyarország egyik legtapasztaltabb és legeredményesebb hosszútávú kutyaszánhajtója, Drahos István ajánlja, aki közel 30 éves szakmai múltjára alapozva aktívan részt vett a receptúra kialakításában és maga is a termékkel készül a 2018-as szezon nagy megmérettetésére, Európa legnagyobb kutyaszánhajtó versenyének a Finnmarksløpet-nek 500km-es távjára, melyen 2016-ban első magyarként indult és ért sikeresen célba.
"Az aktív kutyáknak magasabb energiatartalmú táplálékra, több ásványi anyagra és vitaminra van szüksége. Minél nagyobb a terhelés, annál fontosabb, hogy a kiegészítőként adott tápanyagok jó hatásfokkal fel is szívódjanak. Nem elég csak pótolni a hiányzó anyagokat, azok megfelelő aránya is nagyon fontos, hogy ki tudják fejteni jótékony hatásukat. Sportoló kutyáknál versenyszituációban fizikai erőkifejtés mellett a mentális stressz is gyengíti az immunrendszert. A stressz pedig nehezíti a szükséges tápanyagok felszívódását.
Bár manapság minden minőségi kész állateledel megfelelő arányban tartalmazza a szükséges nyomelemeket és vitaminokat, ezek az eledelek magas hőfokon való hőkezeléssel készülnek. Az aktív kutyák tulajdonosai általában valamilyen kiegészítő ásványi anyag és vitamin készítmény adása mellett döntenek. Ilyen esetben a legjobb választás lehet a természetes forrásból származó táplálékkiegészítők használata. Ezek a kiegészítők mind jól ismertek és sikeres alkalmazásuk a kutyatartók hosszú évtizedes tapasztalatára nyúlik vissza. Immunrendszer támogató és ízületvédő hatásuk mellett az aktív kutyák megemelkedett vitamin szükségletét minőségi, természetes forrásból, az áványi anyagokat pedig szerves formában pótolják.
Én Trail Athletes csapatommal kutyaszánversenyeken érek el eredményeket sokszor szélsőséges körülmények között. A természetes forrásból származó táplálékkiegészítést a csapat csúcsformában tartásához elengedhetetlennek tartom. A Royal Esences North Breeze terméke a megfelelő arányban tartalmazza mindazt, amire kutya-atlétáimnak szükségük van."
Drahos István

30 év tapasztalata összhangban a természet erejével

Cégünk alapítói és munkatársai a sport- és munkakutyák mellett szerzett több, mint harminc éves tapasztalat alapján fejlesztették ki a Royal Essences termékcsaládot, mely folyamatosan bővülő kínálatával igyekszik kielégíteni mind az aktív életet élő kutyák, mind a családi kedvencek szükségleteit.  
Termékeink alapanyagainak összeállítását és fejlesztését hosszú évtizedek napi szintű munkája, kísérletezése és tapasztalása előzte meg, melyet a kutyás világ különböző szegleteiből szereztünk meg, olyan elméleti és gyakorlati szaktudásra szert téve, mely méltán teszi különlegessé a Royal Essences-t.
 Bár elsősorban a sport- és munkakutyák mellett köteleztük el magunkat, hisz róluk szól az életünk, gondoltunk természetesen a különböző etetési irányzatok, szokások mellett tartott családi kedvencekre is. Kiindulási alapunk, hogy a kutyák, akikkel együtt élünk és dolgozunk megfelelő táplálásban részesülnek, legyen szó tápos vegyes, vagy akár B.A.R.F. etetésről. Családi kedvenceinknél, akik nincsenek kitéve semmilyen komolyabb fizikai és mentális terhelésnek, könnyebb a helyzet. Őket egy általános kiegészítővel és időszakos kúraszerű méregtelenítéssel tökéletes állapotban tarthatunk. Az aktív életformát élő társaiknál azonban nagyon fontosnak tartjuk a különleges odafigyelést a táplálkozás terén is, például fokozottan igénybevett ízületeik védelme érdekében. Gyakorlati tapasztalataink alapján fontosnak tartjuk, ezért nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a sporthoz vagy aktív munkához feltétlenül szükséges és alapvető kiegészítők az adott területre célzottan, egymás hatását fokozva, egy termékben jelenjenek meg, ami anyagilag is sokkal kifizetődőbb.
Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy kutyáink a lehető legkisebb mértékben kapjanak szintetikus eredetű anyagokat, ezért termékeink előállításában ahol csak lehetséges, természetes összetevőket alkalmazunk.
Az a célunk, hogy leghűségesebb társaink egészségesek legyenek és teljes életet élhessenek. Ebben segítenek a gyakorlatban hosszú ideje kipróbált és bevált készítmények, amelyek ezentúl Royal Essences név alatt bárki számára elérhetők.